A jövő kirajzolódik a mából

Készülve egy workshopra, egy magyar tulajdonú nagyvállalat nemrég kinevezett szervezetfejlesztési vezetőjével beszélgetek a cég jelenéről, történetéről, jövőképéről. Kimondott és kimondatlan vállalati kultúráról, elköteleződésről, sikerekről, felhatalmazó vezetésről. A falon nem valami érthetetlen misszió, hanem a vállalati együttműködés alapjai. Érthető, tiszta, egyértelmű és a csapat önmaga készítette el, nem egy erre kinevezett szervezeti egység valahol a világ másik felében… Olyat már sokat láttam, ilyet még nem. Ez többek között, önálló vélemény és döntéshozatalra sarkall, és arra, hogy a legnagyobb nyitottsággal fordulj mások iránt, adj és fogadj folyamatosan visszajelzést, vagy pl. kérj segítséget.

Egyszer csak azon kapom magam, hogy fészkelődni kezdek, miközben valami olyan értékekről és megvalósult működésről hallok, amivel eddig még nem találkoztam.

Ez idáig, amikor csapatokkal, szervezetekkel dolgoztam akkor zömében az első dolog, ami kiderült az volt, hogy nincsen bizalom, emiatt nincsen őszinteség, nincsen transzparencia, megy a himihumi, a szerepjátszás és a ‘teszem a dolgomat úgy, hogy nekem kényelmes legyen’, de a cég érdekei elvesznek, vagy nem is tiszták.

Mi pedig itt éppen azt tervezzük, hogy a klassz vállalati kultúra jellemzőit hogyan tudatosítsuk, és hogyan vizsgáljuk meg, hogy hol vannak még a fejlesztendő területek.

Aztán eljön a workshop napja és izgulok, hogy a megálmodott, betervezett, jobb-agyféltekés, kreatív feladatok majd működnek-e, a résztvevők elég aktívak lesznek-e, és hogy a hangulat, az energiaszint oda kerül-e, ahová szerettük volna. Létrejön-e a MI érzés, az összetartozás élménye.

És a résztvevők aktívak, mesélnek, beszélgetnek, mosolyokat látok az arcokon. Ránézünk a cég életének mérföldköveire, a ‘régi motorosok’ hozzák a saját megélt élményeiket, az újabbak érdeklődve figyelnek. Erőforrásokat gyűjtünk – Szerintetek mi kellett ahhoz, hogy ez mind megvalósuljon? Ti mit tettetek bele ebbe a történetbe? A falra ragasztott papírok megtelnek és nem üres szavakkal, hanem történetekkel arról, mit és hogyan csináltak, amiért ez ma ilyen jó tud lenni.

Elmondásuk szerint, ebben a közegben, miközben magas egyéni döntési szabadság van, ér hibázni. A jövőkép tiszta, így a kollégák ‘jó gazda’ szemlélettel azt a kérdést teszik fel magunknak “Hogyan csináljam, hogy a cégnek a lehető legjobb legyen?” Mindehhez a folyamatos fejlődési lehetőség ad belső motivációt a kollégáknak.

A vezetői attitűd jellemzői a megközelíthetőség, felhatalmazás, és mindettől támogató vezetést élnek meg a dolgozók, inspiráló vezetői mintákat látva.

Arról beszélnek, hogy nincs az a rohanó tempó, mint a multi világban, helyette egy élhető világ van, ahol van egymásra figyelés, önállóság, egyéni felelősségvállalás és bizalom.

Ez utópisztikus lenne? Úgy tűnik nem.

A vezérigazgató nemcsak egy prezentációt tart a workshopon, hanem az egész napot a csoporttal tölti. Megközelíthető, kedves, és büszke tekintetén látszik, jó hallania azt, amiről a dolgozók beszélnek.

A pszichológiai biztonság tapintható.

Aztán a résztvevők rajzolnak – “Mi van most?” Hogyan áll össze a működés a legfontosabb értékek mentén?

Gondoltam talán végre csak látok és hallok már valamit, ami nem működik olyan jól… Aztán az emelkedett hangulat mellett is kimondódott, hogy mire érdemes figyelni még. A bizalmi körök néha túl zártak, a kommunikáció és információ áramlása nem mindig megfelelő, és a funkciók közötti csapatmunkán is van mit csiszolni. A felhatalmazó vezetés erős egyéni felelősségvállalást kíván meg, ehhez még egyéni fejlődés és nagyobb magabiztosság is szükséges. Felismerték, kimondták, és vállalták, hogy mindenki a maga szintjén igyekszik mostantól ezekre is jobban figyelni.

Minden kalapomat megemelem. Ők még jobban akarják csinálni, még hatékonyabbak akarnak lenni egy élhető, kellemes munkahelyen. Javítani akarnak, mindenen, amiről látják, van hová fejlődni még. Az újonnan érkezőket egy olyan vállalati kultúrába és értékrendszerbe szeretnék integrálni, ahová büszkén és jókedvűen lehet reggelente bemenni.

Hálás vagyok, hogy egy ilyen, számomra példaértékű szervezet működésébe kaptam betekintést, lehetőséget a támogatásra, és együtt gondolkozásra.