Mostanában egyre többször azon kapom magamat, hogy régi családi fotókat nézegetek, nemcsak saját emlékek után kutatva, hanem felmenőim korszakait is nézegetve. Mi volt az ő sorsuk, mi az ő történetük? Mi az én történetem? Hasonlít-e az enyém az ősökére? Mik azok a mintázatok, amik belém ivódtak?
A rögzült mintázatok és a saját szemüvegünkön keresztül érzékelt világunk, azaz hiedelmeink olyan határozott meggyőződéseink, vélekedéseink önmagunkról, a világról, amelyet igaznak tartunk, noha nem igazoltunk, de a valóságában mégsem kételkedünk.
Hogyan is keletkeznek meg bennünk, ezek a gyakran generációkon átívelő meggyőződések? Milyen igaznak vélt vélekedések hatnak gondolkodásunkra? Nézzük miket is hallhattunk otthon? Miket mondtak a szüleink, nagyszüleink, tanáraink?
„Az élet szép, mindig van miért felkelni.”… „Ne lépj ki a bizonytalanba a biztosból!”… „Járt utat édes fiam a járatlanért ne adj!”… „Az élet nehéz és túl kell élni.”…“A mi családunkban mindenki olyan szerencsétlen.”… „Nekünk semmi se sikerül.”… „Mi mindig csórok voltunk.“… „Tisztes munkával nem lehet meggazdagodni.”… „Ha békét akarsz, maradj csendben.”… „Csak magadban bízhatsz.”… „A jó emberek mindig pórul járnak.”… „Ne bízz a férfiakban.”… „Nagyon szerencsés csillagzat alatt születtél.”… „Az élet nem játék.”
Aztán van az úgy, hogy ezeket nem közvetlenül nekünk mondták, de meghallottuk, ahogy a felnőttek beszélgettek és az hatott ránk. „Elég gyenge képességű gyerek, úgyse viszi semmire”, „Ez a gyerek olyan tehetséges, okos”… „Ez a gyerek olyan áldozatkész”… „Szegény péntek 13-án született, biztosan egész életében peches lesz.”…
Eric Berne a tranzakció-analízisben sorskönyvnek nevezte el, azoknak az üzeneteknek az összességét, amiket gyermekként szüleinktől, nagyszüleinktől, vagy a számunkra referenciaként szolgáló fontos felnőttektől begyűjtünk. Miután ezeket egy olyan életszakaszban halljunk, amikor még nem vagyunk képesek mérlegelni azok igazságtartalmát, így elfogadjuk és beépítjük azokat a működésünkbe.
Sok-sok mondatot hallgattunk arról, hogy milyen is az élet, kik is a jó emberek és kik nem azok, mi van a férfiakkal, asszonyokkal, a gazdagsággal. Mindezt olyan emberektől hallva, akik saját meggyőződéseiket a legnagyobb jószándékukkal adták át nekünk és akiknek a szavaiban feltétel nélkül megbíztunk. Ezek a vélekedések lehetnek számunkra hasznosak vagy korlátozóak. A hasznos meggyőződéseink életünk folyamán erőforrásként támogatnak bennünket. Az önkorlátozó hiedelem pedig akadályoz minket a saját boldogulásunkban. Ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy nem tudunk adott dologban előre lépni, szabotáljuk (tudat alatt akadályozzuk) önmagunkat. Ezek az önkorlátozó hiedelmeink olyan mintázatokban tartanak benne, amik miatt adott helyzetekben nem autonóm módon, vagyis nem az ‘itt és most’-nak megfelelően reagálunk, hanem valamilyen gyermekkori programozás mentén.
Hogyan is csípjük el ezeket a hiedelmeket? Figyeld magadat! Milyen mondásokat, szavakat használsz? Ez hogyan hat a mindennapi viselkedésedre? Támogat, vagy korlátoz? Kérdőjelezz meg mindent, ami korlátozó! Hmm, ez biztos? Egészen biztos, hogy ez így van? Ki mondta? Kitől származik ez a gondolat? Vannak rá bizonyítékok? Van itt valami ellentmondás? Kapcsolódnak ezek egyáltalán egymáshoz? Mit tapasztaltam meg?
Sok hiedelmedet derítheted fel, ha felteszed magadnak a kérdéseket: Milyennek szeretem a világot? Milyennek nem szeretem a világot? A válaszaid egy térképet adnak a hiedelmeidhez, egy térképet, amivel eligazodsz a világodban. Akkor hát hiedelem lenne az egész világunk? Habár ez nem áll túl messze a valóságtól, annyi biztos, hogy ezek a mintázatok hatnak a mindennapi életedre, a munkádra, a szerepeidre, kapcsolataidra, a bőség megélésére. Vagyis minél többet sikerül felismerned és tudatosítanod annál kevesebb fog úgy hatni rád, hogy arra nincs is valós rálátásod.
Ha felismered és ránézel az önkorlátozó hiedelmeidre, akkor dönthetsz úgy, hogy igen, ez az én örökségem, de én itt és most újra kalibrálom az iránytűmet, és kijavítom a térképemet létrehozva egy új, támogató személyes valóságot.
Ha szeretnél ránézni a korlátozó hiedelmeidre, amik akadályoznak a céljaid elérésében, várlak egy coaching folyamatban! Az én egyik hiedelmem éppen az, hogy a coaching, mint két ember közötti professzionális kapcsolat, bizony működik.
Megtalász a coach@domenyerika.com e-mail címen, vagy a honlapomon keresztül!
weboldal készítés